Glasgow-nak leáldozott: a bányák és gyárak bezártak, az iparváros munka nélkül maradt. Shuggie Bain a 80-as évek Skóciájának kegyetlen, feszültségekkel terhelt világába születik, a külvárosok és a bányásztelepek tehetetlenséggel, durvasággal és alkoholizmussal teli valóságába. Douglas Stuart önéletrajzi regénye keresetlen szavakkal, kérlelhetetlen pontossággal és rengeteg szeretettel kíséri végig Shuggie életét a kamaszkor végéig. A kiközösített, meleg kisfiú és a büszke, törékeny alkoholista anya kálváriája felejthetetlen tisztelgés egy magára hagyott város és egy derékba tört élet méltósága előtt. „Nem lehetett hasznát venni a matekleckénél, és bizonyos napokon az ember inkább éhen halt, mint hogy megegye a főztjét, de ahogy Shuggie ránézett, megértette, hogy az anyja miben különleges: a sminkjével meg a frizurájával mindennap kimászik a sírjából, és magasba emeli a fejét. Amikor megszégyenítette magát az ivással, másnap fölkelt, felvette legszebb kabátját, és szembenézett a világgal. Amikor üres volt a hasa, és a gyerekei éhesek voltak, megfésülködött, és elérte, hogy a világ az ellenkezőjét gondolja.” „A sivár otthon, a szétszabdalt, fertőzött táj, az iskolai bántalmazás és az emberi gonoszság Agnes és Shuggie nyomorúságos hétköznapjainak velejárói. De Stuart gyengéd, biztos kezű ábrázolása nyilvánvalóvá teszi, hogy anya és fia minden esendőségük ellenére sem áldozatok.”Colm Tóibín, Bookforum „Douglas Stuart olyasmit adott Glasgow-nak, mint James Joyce Dublinnak. Minden városnak szüksége van egy olyan könyvre, mint a Shuggie Bain. A leírások annyira valószerűek, hogy szinte megcsapja az olvasót a kocsmafüst és a sült krumpli zsírszaga, hallja a helyi nyelv dallamát. Stuart az általa jól ismert nyomorúságos világ zugaiban is rátalál a szépségre, mely makacsul túlél a körülmények dacára.”Eliza Gearty, Jacobin
